Olyan sokféle nevelési irányzat létezik, hogy kezdő szülőként már kiigazodni is nehéz közöttük. Tudtad, hogy a korai etetési szokásaid már a hozzátáplálás idején előrejelezhetik a nevelési stílusodat? Segítek, hogy tudatos viselkedéssel a lehető legjobbat add a gyermekednek, nem csak a tányéron, hanem azon kívül is.
Mi a táplálási stílus és a táplálási gyakorlat?
A nevelési stílusod magában foglalja a hozzáállásodat és viselkedésedet, amelyek meghatározzák, hogy hogyan lépsz kapcsolatba a gyermekeddel. Azt is számos tényező befolyásolja, hogyan táplálod a gyermekedet. Ilyen például a családotok társadalmi és gazdasági helyzete, a környezet, a szülők lelki állapota, hite és hiedelmei, etnikuma, valamint a gyermeketek születési súlya is.
A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy például azok a szülők, akik nyomás alatt érzik magukat és folyamatosan “versenyt futnak” az idővel és az erőforrásokkal, gyakran maguk is nyomásgyakorló magatartást mutatnak a gyermekük táplálásakor.
A táplálási stílust és viselkedést számos tényező befolyásolja.
Az alábbiakban bemutatom a lehetséges szülői táplálási stratégiákat. A szülői stílus nagyjából stabil az adott szülőnél és személyisége, attitűdje határozza meg. Ezzel szemben viszont a szülői gyakorlat a viselkedés, a cselekvések összessége, mely ettől eltérhet és a környezeti tényezők is befolyásolják. A bemutatott stílusok tehát nem kőbe vésettek, egy családon belül a testvéreknél is különbözhetnek, valamint az adott élethelyzet és a gondozó lelkiállapota is befolyásolja őket.
Milyen típusok léteznek?
1. Típus: Irányadó (autoritatív)
Jellemzői:
Magas kontrollal és melegséggel jellemezhető, nagy szülői szeretettel és válaszkészséggel átitatott stílus, melyben a magas elvárások illetve gondos határszabások a gyermek fokozott függetlenségét és fejlett önkontrollját támogatják. Lényegében ez felel meg a szenzitív nevelés vagy válaszkész nevelés elveinek.
Értékei: Autonómia, önérvényesítés, tisztelet, szeretet, támogatás
Kulcsszavai a gyermekhez: “Ügyesen csinálod”, “Számíthatsz rám, ha segítség kellene”, “Együtt vagyunk, én is eszem”, “Látom, éhes vagy, máris adok”, “Figyelek rád”
2. Típus: Tekintélyelvű (autoritariánus)
Jellemzői: Magas kontroll és kevés melegség jellemzi, szigorú fegyelmet követel a gyermektől, esetenként érzéketlen lehet a gyermek érzelmi igényeire, azt eredményezheti, hogy a gyermek viselkedését külső utasítások határozzák meg.
A szülő uralja a táplálási helyzetet. Tápláláshoz kapcsolódó magatartása irányító, nyomásgyakorló és korlátozó elemekből épül fel. Ebben az esetben a gondozó gyakran felemeli a hangját, erőlteti az evést, szinte “le akarja győzni” a gyermeket a táplálási helyzetben.
Értékei: Fegyelmezettség, engedelmesség, hatalom, szófogadás
Kulcsszavai a gyermekhez: “Amíg az én kenyeremet eszed, azt csinálod, amit én mondok”, “Csináld már!”, “Egyél végre!”, “Ha ezt megeszed, kapsz egy csokit!”
3. Típus: Engedékeny (laissez-faire)
Az alacsony szülői kontroll kevés vagy sok melegséggel is társulhat ebben a stílusban. Gyakran alacsony elvárásokat fogalmaz meg a gyermekkel kapcsolatban és kevés korlátot szab, mely ahhoz vezethet, hogy a gyermek gyenge önkontrollal bír, saját viselkedését nem tudja kordában tartani.
Ebben az esetben lényegében a gyermek irányítja az étkezéseket. A szülő reakciói azonnaliak és látszólag támogatóak, azonban nem mindig van tekintettel a gyermek igényeire és fejlettségére, valamint hiányzik belőle a következetesség.
Értékei: Elfogadás, Korláttalanság, Szabadság, Önállóság.
Kulcsszavai a gyermekhez: “Ahogy gondolod”, “Egyél, ami jól esik”, Válassz magadnak”, “Nekem mindegy”
4. Típus: Kívülálló (elhanyagoló)
Némely irodalomban nem veszik külön stílusnak, pedig gyakori jelenség. A nehezen bevonható, kívülálló szülő nem vagy csak kevés figyelmet fordít a gyermekre az étkezés közben. A szülő elérhetetlenségének eredményeként a gyermek igyekszik felhívni magára a figyelmet, ennek érdekében gyakran dobálja az ételt, kiabál vagy elutasítja azt. Bár sajnos ez a viselkedés a gyermek részéről szankciókat, nyomásgyakorlást vonhat maga után, a gyermek mégis elérte, amit akart: a szülő odafigyelését. Más gyermek magába fordul, túlevésekkel vagy étvágytalansággal reagálhat.
Ez a viselkedés általában a szülő rossz lelkiállapotára utal, érdemes segíséget kérni, ha felfedezed saját magadon, vagy anyatársadon!
“Értékei”: Bevonhatatlanság, Megközelíthetetlenség, Rendszertelenség, Távolságtartás.
Kulcsszavai a gyermekhez: kevés vagy kifejezetten elutasító kommunikáció jellemzi. “Nem érdekel”, “Hagyjál”, “Nem érek rá”
Melyik stílus a legelőnyösebb és miért?
Talán már sejted a fenti leírások után, hogy a legelőnyösebb az irányadó, irányt mutató, válaszkész táplálási mód. Ez a stratégia biztonságos kötődést és emberi kapcsolatokat, a gyermekednél jobb szellemi és nyelvi fejlődést eredményez, valamint a környezet felfedezését és az önszabályozó mechanizmusok fejlődését is segíti. Ilyen önszabályozás például, hogy a csecsemő megtanulja korán felismerni saját éhségét, jóllakottságát és szomjúságát, valamint ezekre képes megfelelő reakciót adni, pl. ételt kér vagy a poharát magához veszi, nagyobb korban türelmet is gyakorol. Az irányadó stratégia megalapozza az egészséges táplálkozási viselkedést, valamint az egészségesebb ételek választását is, miközben építi a bizalmat köztetek.
Hogyan hat a gyermekre a negatív szülői magatartás?
Ha a szülő erőltet, sürget, jutalmaz vagy büntet az étkezés során vagy az ételekkel kapcsolatban, ha eltereli a gyermek figyelmét, rosszalló megjegyzéseket tesz, akkor a gyermeknek hosszútávú károkat okozhat. A nem válaszkész stratégiák (tekintélyelvű, engedékeny és kívülálló) eredményeként az étkezések nehézkessé válnak, valamint hosszas fennállásuk esetén a szülő és a gyermek között bizalomhiányos kapcsolat alakulhat ki. A leggyakoribb kisgyermekkori táplálkozási zavarok közül a túlevések, a válogatósság, a rossz étvágy, a “pica” (=a nem ehető dolgok fogyasztása), az elégtelen vagy éppen a túlzott gyarapodás, a táplálékfóbiák, az egészségtelen ételek választása mind összefügghet a táplálás módjával a korai életévekben.
Az étkezési zavarok, például a túlevések később olyan betegségek formájában jelentkezhetnek, mint a cukorbetegség, a magas vérnyomás és az önbecsülés, a testkép vagy a szocializáció zavarai.
Útravalóul:
Érdemes már a korai hónapokban és években a válaszkészség felé vennetek az irányt, ez ugyanis meghatározhatja a későbbi nevelési stílusodat is. Hagyd a gyermeked önállóan felfedezni, kóstolgatni, de tereld az egészséges ételek és az egészséges mérték irányába és légy elérhető, ha segítséget igényel.
Szerző:
Ádám Judit
dietetikus, perinatális szaktanácsadó
A cikk eredetileg megjelent: Kismama Magazin, 2019.
JuDieT 